Fényképezte Barta Zoltán (1977 - 2010)

Kedves barátunk, munkatársunk, drága Zoli! Most elcsendesült a moziterem, megszólalnunk is nehéz. Mert az élet tényleg olyan, akár egy film, a vetítés végén elsötétül a nézőtér, legördül a függöny, és hiába néznénk még tovább, már nem lehet. De akár egy film, a te életed sem zárul le teljesen. Mindig emlékezni fogunk rád, kisfiaidban, feleségedben, családtagjaidban, barátaidban, ismerőseidben, munkatársaidban és a filmekben élsz tovább. Isten veled, Zoli! Sohasem felejtünk el!

Kedves barátunk, drága munkatársunk!

Nem tudjuk, honnan vetted az erőt, hogy legyen kedved mosolyogni, viccelődni, de az utolsó hónapokban, hetekben, napokban és órákban is végig példát mutattál. Mindenedet beletetted ebbe az utolsó filmbe, olyan nem volt, hogy te ne lennél ott, két bealvás között vágtál rendületlenül, és úgy vívtad ezt a harcot, ezt a szemét, egyenlőtlen, megnyerhetetlen küzdelmet, hogy sohasem engedted el a reményt.

Talán csak a végén, amikor már nem maradt esély.

Kedves barátunk, most elcsendesült a moziterem, megszólalnunk is nehéz. Mert az élet tényleg olyan, akár egy film, a vetítés végén elsötétül a nézőtér, legördül a függöny, és hiába néznénk még tovább, már nem lehet. De akár egy film, a te életed sem zárul le teljesen. Mindig emlékezni fogunk rád, kisfiaidban, feleségedben, családtagjaidban, barátaidban, ismerőseidben, munkatársaidban és a filmekben élsz tovább. Isten veled, Zoli! Sohasem felejtünk el!