Időutazás

A Nem vallott, eltemetve stábja, az egykori hírhedt internálótábor falai között forgatott.

„Önként kéjjel ölt, nemcsak parancsra”-Radnóti Miklós sorait visszhangozta a

nyomasztó helyszín minden szeglete, a szögesdrót kerítés szétszaggatott

maradványai, a szürkére festett és betört rácsos ablakok, az alagsori

körbecsempézett büntetőszoba félelmetes atmoszférája.

A Nem vallott, eltemetve stábja, az egykori hírhedt internálótábor

falai között forgatott.

A politikai rendőrség 1945-től üzemeltette az internáló táborokat, ahová

korlátlanul, minden előzetes vizsgálat nélkül, puszta gyanú, vagy politikai

megfontolás alapján tartóztatták le az ártatlan magyarok ezreit, a kommunista

diktatúra „ellenfeleit”.

Kistarcsára, Recskre, Kazincbarcikára és Tiszalökre, illetve az ország

keleti felében létesített zárt táborokba hurcolták az egykori katonatiszteket,

csendőröket, grófokat, az osztályellenségeket, a „B”-listásokat. Hosszú sorolni

is. Itt raboskodott Faludy György költő, az 56-osok közül is sokan, itt kínozták

Dénes Jánost, Csurka Istvánt, Hajdú Demeter Dénest.

A két napos időutazáson, ami visszaröpített minket a totális terrorrendszer

világába, mindenkinek komoly lelkierőre volt szüksége, hogy fegyelmezetten és

a szokott profi színvonalon, gördülékenyen haladjanak a felvételek.

Kihívás egy ilyen szörnyű atmoszférájú helyen szerelmi jelenetet játszani, de

főszereplőnknek, Varga Ádámnak nincs lehetetlen.

Dózsa Laci, másik főszereplőnk felidézte: ha ide zártak volna, ebbe a börtönbe-

biztos feladom és meghalok. Hálás vagyok a sorsnak, hogy inkább agyonlőttek.

Apropó halál: Itt Kistarcsán a mindentől és mindenkitől elszigetelt őrizetesek ki

voltak szolgáltatva az őrszemélyzet alantas ösztöneinek, akiknek szállóigéjévé

vált a jelszó: „A rabokkal nem kell elszámolni.”

- A werkfilmet ITT tekintheti meg -