Blog

Ellopni a lelket, megtörni a testet - Mező Gábor új könyve hamarosan megjelenik

Ellopni a lelket, megtörni a testet - Mező Gábor új könyve hamarosan megjelenik

Valami készül. Ez egyelőre a borító terve. Egy olyan könyvé, ami egy hosszú időn át elhallgatott témát boncolgat: a politika szolgálatába állított pszichiátria máig rejtegetett titkait. A hallgatás sajnos még mindig sokak érdeke, például sok pszichiáteré is, akik nem hajlandóak szembe nézni saját vagy mestereik múltjával. De nem a társadalom érdeke e hallgatás, így végül e könyv is meg fog jelenni. Mert meg kell jelennie. Most, ezekben a napokban fejezte be a kéziratot Mező Gábor.

A magyarországi politikai pszichiátria feltárásának már voltak előzményei: először Gazsó L. Ferenc - Zelei Miklós szerzőpáros Őrjítő ​mandragóra című könyve beszélt erről.

Később a témát Mező Gábor Janikovszky Béláné tragikus történetét feldolgozó tanulmányában is pedzegette, mely a Hamvas Béla Kultúrakutató Intézet Arc és álarc című folyóiratában jelent meg Levelek az elmegyógyintézetből címmel. A folyóirat itt olvasható: https://www.hamvasintezet.hu/.../2018/09/ARC_ES_ALARC.pdf

E kutatásokat és a fenti tanulmányt felhasználva született meg dokumentumfilmünk terve, mely Levelek a bolondokházából címmel aztán el is készült, Mező Gábor forgatókönyvével és Kerekes András rendezésében.

Ezekben a hetekben mutatták be Fabricius Gábor Eltörölni Frankot című, elementáris erejű játékfilmjét is a 78. Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon, amely szintén a sokáig elhallgatott magyarországi politikai pszichiátria rémséges bugyraiba kalauzolja el nézőit. A mozi előkészítése és forgatása során Mező Gábor a téma kutatójaként, szakértőjeként segíthette az alkotókat, hogy minél hitelesebben felfedhessék, és mutathassák meg a szerencsére már letűnt kor pszichiátriájához köthető súlyos titkokat.

Most pedig hamarosan megjelenhet az Ellopni a testet, megtörni a lelket című könyv is, amelyet a kutató saját elmondása szerint nagyon nehéz volt megírni. Őrületre ítélt lázadókról, elmegyógyintézetekbe zárt ellenállókról fog szólni. A feltárás, majd a megírás és szerkesztés ideje alatt maga az író is óhatatlanul belesüllyedt a mocsárba. Mégis ismerni kell ezeket a történeteket, napvilágra kell őket hozni, hogy legalább ezzel visszaadhassunk valamit az ilyen módon meghurcolt emberek becsületéből, a bűnösök pedig nevükön neveztessenek. Ezek a nyughatatlanul igazságkereső emberek voltak azok, akik nem fogták be a szájukat, és mások érdekében is szembehelyezkedtek egy elnyomó, autark rendszer díszleteivel, sőt, megpróbálták döntögetni is e díszleteket a szabadság kivívásának érdekében, de a politikai henger a pszichiátria rácsai közé zárta őket, hogy jogtalan kezelésekkel behatoljanak az elméjükbe, hogy injekciótűkkel, elektrosokk kezelésekkel és lobotómiával fojtsák el a szabadságvágy kihajtani kívánó magvait. Sokáig azt gondoltuk, hogy ilyen borzalom csak a Szovjetúnióban létezett, de mára kiderült - hála a kutatóknak, íróknak és filmeseknek is - hogy ez a kommunista magyar múlt súlyos valósága is. Nem lesz könnyű olvasmány, mégis, el kell olvasni majd. (A borító Sarolta Bárándi alkotása.)