„11 hete hogy bent vagyok és néhány nap múlva 5 hónapja, hogy kicsiny fiamat nem láttam, az utána való nagy vágyaimat leírni nem tudom. Mikulás ünnepét sem tölthettem vele. Tavaly 4-szer tette ki az ablakba kis cipőjét, várva a Mikulást, mely feletti öröme nekem nagyobb boldogságot nyújtott mint talán neki. Kis gyermekem várja anyját, mindig érdeklődik utánam és keres, gyermekem is nélkülöz nála anyját senki sem pótolja.”
Ezt a filmet Mező Gábor kutató álmodta meg, amikor az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában elolvasta a fenti levélrészletet. Tanulmányában azt írta, ritkán hatódik meg a munkája közben, de a fenti soroktól nagyon nehéz volt elvonatkoztatnia. Ekkor értette meg, hogy ezt meg kell írnia. Mi ugyenezt éreztük a megfilmesítéssel kapcsolatban. A Janikovszky név ma elsősorban Janikovszky Éva néhai írónő és Janikovszky János, a Móra Kiadó tulajdonosa révén ismerős, de mi azt szeretnénk bemutatni, akitől „kapták” ezt a vezetéknevet. Janikovszky Béla a legtöbb lexikon szerint „áv. alezredes, orvos” volt. Ez a három egyszerű kifejezés semmit sem jelent. Valójában az ÁVH egyik legmagasabb rangú tisztje volt, Péter Gábor bizalmi emberének számított, és számos, halálos ítélettel végződött koncepciós ügyben vett részt. Ha lehet mondani, végül ennél is lejjebb süllyedt: a negyvenes évek végén Péter segítségével előbb elraboltatta saját fiát a nyári üdülésből, majd a közös gyermekükért küzdő feleségét (első nejét, őt követte a későbbi írónő) egyszerűen a lipóti elmegyógyintézetbe záratta.
Rendezte: Kerekes András
Írta: Mező Gábor
Producer: Zsalakó Réka
Fényképezte: Barta zoltán – Baricsa-Horváth András – Zsalakó Balázs
